Ki ne vállaná szívesen a magas vércukorszintet egy kis egzotikus csokiért és Johnny Deppért? Szinte mindenki ismeri a szívmelengető, már-már klasszikusnak számító Csokoládé (Chocolat) című történetet, legalábbis a történet filmes megvalósítását -- ahogy én is. De mi van a Csokoládén túl? Joanne Harris, aki egyszerre mozgat meg szívet, lelket és érzékeket puszta mondataival, fantasztikusan széles repertoárral van jelen a kortárs irodalomban. Olvastam tőle már középkorban játszódó történetet, de a második világháborús illetve a viking mitológián alapuló regénye is zseniális. De ha már a Csokoládéval kezdtünk, akkor megemlíteném a trilógia másik két részét, melyek önmagukban, népszerű előzmény nélkül is mesterművek. Szemezgessünk Joanne Harris bonbonjai közül!
Be kell vallanom, én nem olvastam a film alapjául szolgáló regényt, ezért a könyvről nem fogok véleményt mondani. Inkább arról szeretnék írni, hogy Joanne Harrisnek mennyi papírra vetett ékszert köszönhetünk, amelyet sajnos a nagyközönség számára elnyom a Csokoládé filmes sikere.
Kezdeném rögtön a Csokoládé-trilógia másik két kötetével -- ezekről szerencsére írhatok, mert olvastam mindkettőt.
Csokoládécipő (The Lollipop Shoes)
A trilógia második kötetében Vianne-t, Anoukot és a család újabb tagját, a négyéves Rosette-et (vajon ki lehet Rosette apja? ;) ) már Párizsban találjuk, a gyönyörű Monmartre negyedben. Hármasban laknak egy régi édességbolt fölött. Vianne úgy tűnik, hogy lenyugodott, ennek azonban nagy ára van: élete szerelméről, Roux-ról (a Johnny Depp által megformált karakter) lemondott, feleségül készül menni az unalmas, öltönyös Thierry-hez. "Varázslatait" és a csokoládékészítést abbahagyta, és "normális" életet akar élni.
Anouk már tinédzser, de utálja Párizst, vágyik a régi, meghitt életükre, egyetlen barátja az iskolában a különc Jean-Loup.
A cselekmény bonyodalmát a semmiből felbukkanó szépséges, fiatal Zozie d'Alba megjelenése indítja be, aki Vianne-t saját régi énjére emlékezteti. Zozie unszolására Vianne ismét elkezdi a saját kis mágiáját űzni, és a csokoládékészítést is folytatja -- természetesen Zozie-val. Régi ismerős is felbukkan a történetben, és a végén már azt sem tudjuk, mi a valóság és mi a képzelet szüleménye.A könyv kellemes, nincs teli észvesztő fordulatokkal, de nagyon élvezetes, mert az őszi Párizsba, főleg az őszi, ködös Monmartre-ba nincs aki nem szeret bele olvasás közben. Azt javaslom, hogy ha valakit érdekel, késő ősszel olvassa el, úgy a leghangulatosabb. A cselekmény ugyanis ősztől karácsonyig tart, ami számomra egyébként az év legszebb időszaka. Sokkal sötétebb, baljósabb ez a rész, mint az előző (legalábbis a film), de ez semmit nem von le az értékéből.
Csodálatos leírások, varázslatos szófüzérek, finoman hátborzongató babonák jelennek meg a történetben.
"Mindenszentek előestéje: bűbájos időpont, a titkok és a rejtélyek ideje, amikor vörös selyemből zacskókat varrunk, és a házban mindenütt felakasztjuk őket, hogy elűzzék a gonoszt. Az ablakpárkányon szétszórt só, otthagyott fűszeres bor és mézes sütemény, tök, alma, petárdák, fenyő- és fafüst illata akkor, amikor az ősz megfordul és az öreg Tél lép a színpadra."
Csokoládés barack (Peaches for Monsieur le Curé)
A trilógia harmadik része ismét Lansquenet-ben játszódik, ahol a kezdetek óta nagyon megváltozott a helyzet. Rengeteg észak-afrikai bevándorló telepedett be a faluba, ahol már mecsetet is emeltek. A vallási különbségek pedig viaskodáshoz vezetnek. Olyannyira elfajulnak az események, hogy az első történetből megismert hírhedt Reynaud atya élete is veszélybe kerül. A történet nagyon sokat segít abban, hogy kicsit jobban megismerjük az arab kultúrát, de abban is segít, hogy észrevegyük, hogy vallástól függetlenül mindenki emberből van, egyformán esendő és sebezhető az arab és az európai ember is.
Ötnegyed narancs (Five Quarters of the Orange)
Számomra ez volt eddig Harris legfelkavaróbb könyve. Talán azért, mert világháborús témájú, talán azért, mert gyerekek a főszereplői, és talán azért, mert nem tudunk megnevezni egy ellenséget sem. Hiába játszódik Franciaországban a német megszállás idején, nem a német katonák az ellenség (pedig jócskán felbukkannak). Nem is tudom megmondani, mi az ellenség. Az önzés, a naivság, a család széthullása. Ezek az erők sarkallják hétköznapi főszereplőinket extrém helyzetekbe.
Az édes illatok, a konyha gőze, a fa ropogása között úgy fonódott össze a múlt és a jelen, egyik lehetetlenebb mint a másik (és mégis mindegyik lehet is akár szóról szóra valós), hogy csak egy nagy érzelemegyveleg lesz, ami magával ránt. A főszereplő, Framboise 65 éves a jelenben játszódó szálban, a visszaemlékezésében pedig 9. Számomra mindegyik szokatlan életkor egy kortárs regény főszereplőjének.
Nem is tudok mást írni. Gazdag egy utazás volt. Ahogyan letettem a könyvet, eszembe jutott az, amit az olvasásról tartanak: ahány könyvet olvasol el, annyi életet élsz le. Na, ezzel a könyvvel legalább három-négy életet leéltem.
The Gospel of Loki -- The Epic Story of the Trickster God (A Trükkös istenség epikus története)
A Káoszból kiragadott és a Rendbe belekényszerített mostoha, fekete bárány Loki, akit mindenki meg akart fegyelmezni, és persze keményen megbüntették, ha ez nem sikerült. Loki Evangéliuma helyett lehetett volna akár Loki Kálváriája is a címe, mert bár nem tudtam vele szinte soha azonosulni, ő a Káosz szülöttje, ezen nem lehet változtatni. Egyszerre volt ő az ördög, az angyal, a bűnbak és a hős Asgardban.
Az öreg Odin itt testvérévé fogadja Lokit, és bár az Allfather a Rendből jön, van annyira trükkös és szélhámos, mint Trickster vagyis Trükkös Loki.
Különleges történet volt. Egyszerre tudott untatni és tett kíváncsivá a folytatásra. Egy könyv, ahol egy északi istent gyümölcstortával töm a felesége és ahol a holló küldönc mindent elárul egy-két szem mazsoláért cserébe.
Loki száraz humora és elmés trükkjei megszínesítették a könyvet. Thor pedig pontosan olyan, amilyennek mindenki ismeri és gondolja.
Nem is tudok mást írni. Gazdag egy utazás volt. Ahogyan letettem a könyvet, eszembe jutott az, amit az olvasásról tartanak: ahány könyvet olvasol el, annyi életet élsz le. Na, ezzel a könyvvel legalább három-négy életet leéltem.
The Gospel of Loki -- The Epic Story of the Trickster God (A Trükkös istenség epikus története)
A Káoszból kiragadott és a Rendbe belekényszerített mostoha, fekete bárány Loki, akit mindenki meg akart fegyelmezni, és persze keményen megbüntették, ha ez nem sikerült. Loki Evangéliuma helyett lehetett volna akár Loki Kálváriája is a címe, mert bár nem tudtam vele szinte soha azonosulni, ő a Káosz szülöttje, ezen nem lehet változtatni. Egyszerre volt ő az ördög, az angyal, a bűnbak és a hős Asgardban.
Az öreg Odin itt testvérévé fogadja Lokit, és bár az Allfather a Rendből jön, van annyira trükkös és szélhámos, mint Trickster vagyis Trükkös Loki.
Különleges történet volt. Egyszerre tudott untatni és tett kíváncsivá a folytatásra. Egy könyv, ahol egy északi istent gyümölcstortával töm a felesége és ahol a holló küldönc mindent elárul egy-két szem mazsoláért cserébe.
Loki száraz humora és elmés trükkjei megszínesítették a könyvet. Thor pedig pontosan olyan, amilyennek mindenki ismeri és gondolja.
Joanne Harris remekül bújik Loki bőrébe, ahogy egyesszám első személyben narrál, teljesen hihető a narrátor személyisége, szemtelenül önző, már-már nihilista szemszögből ismerjük meg Loki kalandjait. A könyv varázserejű rúnák és illúziók világa, ahol nincs jó és rossz, Káosz van és Rend, és a végén már nem tudod, hogy kinek szoríts és ki haljon meg… De végül is mindegy, mert úgyis elérkezik a világvége, a Ragnarök.
"Az emberek hajlamosak a Káoszt okolni minden rossz dologért, miközben az esetek nagy részében a Káosznak közbe sem kell avatkoznia. Az embereknek ugyanis nincs szükségük segítségre egymás lemészárolásához. Akármi történik -- gyilkosság, nemi erőszak, csecsemők feláldozása -- közben a naptalan eget okolják, holott a sötétség már benne volt a szívükben."
A könyv egyelőre nem jelent meg magyarul.
Szent bolondok (Holy Fools)
A történet a 17. századi Franciaországban játszódik, egy elszigetelt kolostorban, ahol apácák élnek. Ez így akár unalmasnak is hangozhat, azonban nagyon hamar rájövünk, hogy ez csak a látszat. Itt senki nem az és olyan, aki és amilyennek elsőre látszik. A megesett pogány leányanyától kezdve étkezési zavaros és mentálisan beteg nőktől kezdve féltékenykedő leszbikus páron át beszélni nem tudó kislányig mindenféle nő megtalálható.
A főszereplő, Juliette egy komédiás társulatban nőtt fel, ahol ő vált a fő attrakcióvá kötéltánca révén.
"Sosem féltem a magasban, sőt kifejezetten élveztem. Egy bizonyos magasságból mindenki – férfi, nő, gazember, király – egyformának tűnik, mintha a rang és a vagyon csupán véletlen szempont volna, és nem Isten által eleve elrendelt dolog."
A társulattal járta Franciaországot, mígnem arra kényszerült, hogy maga mögött hagyja azt az életet -- természetesen egy férfi, Le Merle miatt. Juliette és kislánya, Fleur is a kolostor falai között lel nyugalmat.
Az apátságban mindaddig békében élnek a nők, míg a jólelkű apátnő meghal, és a IV. Henrik meggyilkolása miatt felbolydult Franciaországban új szelek kezdenek fújni. Az újonnan kirendelt apátnő egy 12 éves kislány, akinek a gyóntatópapja is zűrzavart hoz magával -- és persze továbbra sem azok a szereplők, akiknek látszanak.
Az eseményeket olvasva -- melyek múltbeli eseményekkel váltakoznak, hogy jobban megértsük Juliette és Le Merle kapcsolatát -- szinte érezzük, ahogyan egyik mondatról a másikra közeledünk a sztori tetőpontjához, a vallási téboly fokozatosan egyre erősebb lesz, és a csúcsponton hirtelen mindenki leveti az álcáját, és magát adja, még ha csak egy pillanatra is...
"Úgy érzem, valami rettenetesen hibádzik egy olyan Teremtőben, aki szüntelenül, a pusztulásig próbára teszi teremtményeit, a világot gyönyörűségekkel rakja meg, hogy aztán kijelentse, minden gyönyör bűn, és az emberiséget tökéletlennek teremti, majd elvárja tőle, hogy tökélyre törekedjék. Az ördög legalább tisztességesen játszik. Ismerjük az álláspontját."
Ebből a történetből sem maradnak ki az érzékek persze, Juliette folyton gyógynövényekkel foglalkozik, az írónő pedig rengeteg étellel és ízekkel kapcsolatos hasonlatot és szóképet használ -- ez a fenti könyvek közül mindegyikre igaz.
Szabad szellem vagyok, ne feledjék.
És megyek amerre a szél röpít."
/Csokoládécipő/
Joanne Harris további népszerű művei:
