P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Először is köszönöm még egyszer Juditnak (@Dittygirl) a könyvpéldányt, nagyon örültem neki, és most, hogy elolvastam, pedig még inkább örülök, hogy papíralapú könyvben megvan. :)

Félve álltam neki ennek a könyvnek, mert nagyon sok negatív kritikát olvastam róla, hogy gyenge utánzata Austennek, nem méltó hozzá, meg amúgy is mi az, hogy egy klasszikus romantikus sztorit krimivel folytatunk...
Nekem viszont összességében tetszett a könyv, élveztem az olvasását, és B&B rajongó lévén csüngtem minden jeleneten, amelyben kedvenceim szerepeltek.
Először is a könyv elején egy rövid bevezetőben az író idézi Jane Austen azon kijelentését, hogy ő nem ír fájdalomról és szenvedésről, legyen ez másnak a dolga. James itt kijelenti, hogy ő ezt megkísérli, mert ha Austen akart volna ilyet írni, megírta volna, természetesen sokkal jobban, mint ahogy ő, P. D. James tette. Nekem ez nagyon szimpatikus felütés volt.

A könyv számomra elég döcögősen indult, még pedig azért, mert szinte teljes egészében leírta a Büszkeség és balítélet cselekményét (a bálok, az utazások stb). Ez még nem is lett volna mondjuk probléma, de úgy éreztem, hogy James ezt a saját véleményén keresztül adta elő. Szinte olyan volt, mint egy elemzés. És talán lehet, hogy nem zavart volna ez annyira, ha nem lett volna sokszor homlokegyenest más a véleménye az enyémmel. :D Ugyanis olyan alapvető dolgokat fejtegetett, hogy vajon Elizabeth tényleg szerelemből ment-e hozzá Darcyhoz, illetve hogy Charlotte mennyire volt számító már a kezdetektől fogva. Ráadásul James szerint Lady Catherine-nek is Charlotte árulta be Elizabeth hirtelen lánykérését, holott a B&B-ben még csak utalás sincs arra, hogy Charlotte egyáltalán tudott volna erről valamit. Kicsit sértve éreztem magamat a szereplők helyett is. :D

A másik dolog, ami zavart az elején (ami nem tudom, hogy az írón vagy a fordítón múlt), az az, hogy a fogalmazás olyan volt, mintha a B&B-ből ollózták volna össze. Pl. Hopkins tiszteletes (nem spoilerezek, hogy ő kicsoda) ugyanazokkal a szavakkal illetett egy bált, mint anno Collins. Tényleg, szó szerint! Egy olyan bál, amelyet tiszteletreméltó fiatalember tart, nem jelenthet kísértést egy magamfajta egyházi személy számára... ilyesmik.

A könyv elején viszonylag kevés volt a párbeszéd, és ha volt is, elég érzelemmentesnek tűnt, csak a "mondta" és a "felelte" váltakozott. Semmi jelző, semmi érzelmet kifejező ige. Ráadásul nem tűntek a párbeszédek megfelelőnek bizonyos karakterekhez. Pl az hogy a csendes Jane fél oldalas monológot magyarázott Elizabeth-nek anélkül, hogy Elizabeth nem szólt volna bele, na ilyet nem tudok elképzelni róluk. :D Illetve Lady Catherine viselkedése is kicsit nehezen hihető volt, de ezt itt nem árulom el.

Ezen kívül még egy apró "hibát" kiemelnék, aztán ígérem, már rá is térek a jó dolgokra :D Sokszor következetlen volt az, amikor a szereplők egymást emlegették. Például Elizabeth mondjuk Fitzwilliam ezredesnek úgy emlegette Jane-t, mint Mrs Bingley. Eddig ez oké, így illik. De aztán előfordult, hogy Darcy a Mrs Collins helyett azt mondta simán, hogy Charlotte. Na ez nem illett a könyvhöz, pláne Darcyhoz. Ugyanígy -- és talán ez volt a legszembetűnőbb -- Lady Catherine is Elizabeth-et mondott a Mrs Darcy helyett, ami ugyebár tudjuk, hogy elképzelhetetlen. :D

Na, de hogy miért is tetszett a könyv?
Hát ezt spoilermentesen csak röviden tudom leírni :D Azért tetszett, mert Pemberley hangulatát visszaadta, továbbvitte a szereplőket, és úgy, hogy nem éreztem azt, hogy na neeee, nincs az az isten, hogy ez meg ez itt és itt kössön ki.
A könyv hátulján lévő leíráshoz képest már a cselekmény elején nagy csavar van, ami szuper! Aztán folyamatosan gyanúsabbnál gyanúsabb húzásokat látunk szereplőktől, és nem csak a könyv szereplői, de mi is teljesen el vagyunk veszve, hogy akkor most mi a megoldás.
Na a megoldásra soha nem gondoltam volna. Rendesen meglepett vele James, és örültem, hogy nem klisészerű lett (vagy csak kevés krimit olvasok :D)

Csak azt tudom javasolni a könyvet elolvasóknak, hogy az elejétől figyeljenek a részletekre, az új és régi szereplőkre, mert úgy élvezetesebb lesz a megoldás is.

Nem tudom, más hogy volt vele, de nekem a könyv elolvasása után megint elkezdett hiányozni ez a világ, és nagyon szívesen olvastam volna tovább, hogy mi történik Pemberley lakosaival és családtagjaikkal, akár egy újabb krimi keretein belül. Sajnos azonban ha lesz is folytatás, akkor sem P. D. James tollából, ugyanis az írónő november 27-én 94 éves korában elhunyt.





(A képek forrása: www.moly.hu, http://sokkenn.deviantart.com/art/Elizabeth-and-Mr-Darcy-341154255, http://www.babelio.com/auteur/PD-James/9329/photos)

Így kell Mr Darcy-t becserkészni

Amíg véglegesítem a blogom kinézetét, addig is közzéteszem egy korábbi bejegyzésemet a Moly.hu könyves közösségi oldalról. Vicces, mert így nem könyvvel fog indulni a blogom, hanem egy társasjátékkal, még pedig a kedvenc társasjátékommal, amelyet a barátomtól kaptam Mikulás alkalmából. Nem meglepő módon viszont köze van az egyik kedvenc könyvemhez, ugyanis a játék nem más, mint a Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényén alapuló kártyajáték, a Marrying Mr. Darcy.

A játékban 8 női karakterből lehet választani: az öt Bennet lány, Charlotte Lucas, Caroline Bingley és Georgiana Darcy.
A suitorok vagyis kérők/udvarlók pedig Darcy, Bingley, Fitzwilliam, Danny, Collins és Wickham.

A játék lényege, hogy pontokat kell gyűjteni (szépség, barátságosság, jó hírnév és wit vagyis éleselméjűség, ezen kívül hozománypontok és ravaszság pontok is vannak). Minden udvarlónak a kártyáján meg van határozva, hogy mik azok a személyiségjegyek, amelyek ahhoz kellenek, hogy az a kérő megkérje a kezünket. Darcyhoz például 5 wit kell, míg Bingley-hez 5 szépségpont (vagy opcionálisan 5 barátságosság). Wickham-hez például – nem meglepő módon – csupán két hozománypont kell, Collinshoz pedig 3 jó hírnév (ugye Lady Catherine miatt) és 3 szépség. A női karaktereknek már a kártyájukra nyomtatva megvan a kezdő személyiségjegyük: a Bennet lányok mindegyikének eleve van 1 hozománypontja, ezen felül Jane két szépségponttal indul, Elizabeth pedig két wit-ponttal. 

Plusz képességek is vannak, például Lydia ugye elég rosszul viselkedik társaságban (is) úgyhogy ha parti eseménykártyát húz, akkor ő a partin elhúzhat a riválisa kezéből egy kártyát (ugye ismerős, hogy elveszi más szalagját, a tisztek kardjával hadonászik… stb)
Két pakliból játszunk, az egyik az eseménykártya-pakli (a regényből ismerős események történnek meg velünk -- lásd lenti kép), a másik pedig személyiségkártya-pakli (személyiségjegy-pontokat tartalmazó kártyákból áll).

A játéknak két fázisa van, egy udvarlási fázis (ekkor gyűjtjük össze a pontokat, mégpedig úgy, hogy felváltva húzunk eseménykártyákat (pl. sáros földeken keresztül elmegyünk gondját viselni a beteg nővérünknek, ezért húzzunk egy karakterkártyát, amelyen általában valamilyen féle pont van (1-3ig), és azt általában le is tehetjük a karakterünk mellé) és a lánykérés illetve házasság fázis, amelyben összeszámoljuk a pontjainkat, megnézzük, hogy ezekkel a pontokkal mely kérők tehetnek egyáltalán nekünk házassági ajánlatot, és sorban kockadobással dől el, hogy ki tesz közülük valóban ajánlatot. Megvan a sorrendje az ajánlatoknak (Wickham a legalacsonyabb pontozású, Darcy a legmagasabb, és a legalacsonyabbal kezdünk), és el lehet utasítani természetesen adott ajánlatot, mert mindegyik női karakternél van egy sorrend, hogy melyik kérőért kapja a végén a legtöbb illetve a legkevesebb házassági pontot. Elizabeth Darcyért (a legkevesebbet Wickhamért vagy Collinsért), Jane a legtöbbet Bingley-ért, Lydia Dannyért és Wickhamért, Mary és Charlotte pedig természetesen Collinsért.

Természetesen ha nincs szerencsénk, akkor úgy dobunk, hogy egyik kérő sem fog ajánlatot tenni (4-6 dobással kérnek meg, 1-3-nál hoppon maradunk), itt jön képbe a vénlány kártya (2. kép), amelyre szintén dobunk kockával, és kaphatunk pontot (pl 6-os dobásnál ugyan vénlány marad a karaktered, de egy gazdag családhoz szegődik tanítónak, és kap +10 pontot, így a végén akár le is lehet győzni az „elkelt”, de kevesebb házassági pontot kapott riválisokat. Pl. ha Jane végül Wickham mellett köt ki, kevesebb pontot fog kapni, mint ha egy vénlány 6-ost dob, és governess lesz. (Fontos, hogy az összegyűjtött személyiségjegy-pontok is beleszámítanak a végső pontozásba.) A legtöbb ponttal végző játékos a győztes.
Ez nem a teljes játékszabály volt (a ravaszságpontoknak is van szerepük, de arra most nem tértem ki), csak dióhéjban mondtam el kedvcsinálónak, mindenesetre nagyon szórakoztató, főleg annak, aki olvasta a könyvet, illetve látta a BBC-s változatot.
A karakterek képeit érdekesen tervezte meg a játék készítője, mert van olyan karakter, aki inkább a BBC-s változatú karakterre hasonlít (Pl. Jane, Wickham, Fitzwilliam (hála istennek :D), de van, aki inkább a 2005-ös filmváltozatra: pl Caroline Bingley)

Az eseménykártyák nagyon jók, lehet bált rendezni, ahol mindenkinek kockával kell „eldöntenie”, hogy mit csinál a bálon: túl sok sütit eszik (el kell dobni egy lapot), Bingley felkéri táncolni, Darcy ignorálja őt, túl sok bort iszik, pletykál a riválisáról vagy hamisan játszik a zongorán.






Rengeteget írhatnék még a játékról, mert tényleg szuperjók úgy a kártyák, hogy ismerjük a történetet, és a végén nagyon furcsa házasságok is születhetnek. Nekem tegnap elsőre Elizabeth vénlány lett, másodjára Mary Fitzwilliam felesége lett. :D
Ja, és ami nem utolsó szempont, hogy a barátom (@jamie_courtney) is élvezte a játékot, sőt, tegnap este már meg is néztük a BBC-s változat első részét. :D
Valószínűleg egyébként több fővel (max 6) szórakoztatóbb, mert több a rivális és jobban kell teperni a kérőkért, de a kétszemélyes játék is nagyon jó.
Ja, és akiben felmerült: ki van kötve, hogy Georgiana nem mehet hozzá Darcyhoz, Caroline pedig Bingleyhez. :D
Akit érdekel a történet zombis változata, az vehet hozzá zombis kiegészítőt, mert az is megjelent. (az eredeti bejegyzés óta megvan már nekem is a zombis kieg is, meglepően szórakoztató, pedig az egész "B&B és a zombik" témától ódzkodtam.)