Könyvélmény: Csillagok háborúja, avagy "...Darth Vader felvonta a szemöldökét"

Karácsonyra Ádámtól megkaptam a Csillagok háborúja első (negyedik) részét újraszerkesztett könyvben, magyar fordításban. Mióta novemberben megjelent ez az új fordítás, nem csak arra voltam kíváncsi (hiszen régi fordítással sem olvastam), hanem hogy könyv formájában hogyan is néz ki ez a történet. Hát, mindegyik szempontból ért egy-két meglepetés. 

A borítóról:
Hétvégén apa meglátta a nappali kanapéján, és azt mondta: Mártika, itt a lenines könyved.
Na de komolyra fordítva a szót. Szerintem jó a borító koncepciója, pláne ha a másik két kötetét nézzük, egyben nagyon jól mutatnak, és nagyon jó a szimbolikája.


Megmondom őszintén, nagyon sokszor láttam az eredeti trilógiát, ezért szomorúan szembesültem azzal, hogy eddig nem teljesen voltam képben a cselekménnyel. :D Nem akarok egyébként összehasonlító elemzést írni, inkább csak kiemelnék egy-két említésre méltó dolgot.

• Az első fejezettel kezdődik a film szerinti sztori, a hajóval, Leiával, Vaderrel stb. A második fejezet viszont Luke-ról szól, illetve az életéről a farmon, a hétköznapi rutinjairól. Itt megismerjük Biggs-et is, aki a filmben csak a végén jelenik meg. Biggs mindazt megtestesíti, amire Luke vágyik: elment az Akadémiára, pilóta lett és készül beállni a lázadókhoz. Tök jó, hogy benne volt, mert így árnyaltabb kép jelenik meg Luke-ról is rögtön az elején.
• A nevek! Jaj, a nevek... Következetlen lett a nevek fordítása... 
• Csubakka és taszken, de Greedo (nem Gridó).
• Tatuin, de Alderaan (nem Alderán).
• szith, de jedi (nem dzsedi... vagy sith)
• Szi Thripio, de Artu Detu (nem Ditu)
• És ami a legleglegmiértebb, az "a hajóm, a Millenium Falcon..." Még dőlttel ki is emelték az angol nevet. De miért hagyták meg? Ezeréves Sólyom és kész. Mit nem lehet ezen lefordítani? Tök jól hangzik.
  
  

  I find your lack of consistency disturbing...

  
  
• Ki lőtt először?
  Naná, hogy Han Solo, ez nem volt kérdés. (Ja, és persze #Bencutfirst)
• Emlékszem, hogy az eredeti filmben Jabba csak a harmadik részben bukkan fel. Ahogy a felújított változatban is, a könyvben is megjelenik a kikötőben (és jééé, nem Dzsabba).
• Nem, azt nem tudom, hogy a szikladarab ott van-e Artu előtt a Tatuinon, a könyvben nem látszott :D

• A kedvencem most jön: Darth Vader jeleneteit imádtam. Hogy miért? Mert olyan haláli dolgokat mesélt a narrátor: "[Vader] Leiát fürkészően nézte." Ezt ki állapította meg?! "Vader elmosolyodott." Honnan tudod??? És persze volt a szemöldökráncolástól az elismerően nézésig minden jóság. Tudom, tudom, van olyan narrálás, amelyben a mesélő mindent lát, mindent tud, de azért egy generációnak, aki Darth Vader maszkos ábrázatán nőtt fel, arcmimikákról írni... vicces volt, na. És ha már itt tartunk, Artunál ez viszont valahogy tetszett. Mivel a könyvben nem hallani úgy a csipogásait, mint a filmben, a narrátor nagyon jó határozószókkal jellemezte a csipogásait: vidáman csippantott, méltatlankodva füttyögött, lemondóan csippant...

• Ami még furcsa volt, hogy az Alderaan felrobbantása konkrétan nem volt benne mint jelenet. A beszélgetés előtte pontosan ugyanúgy elhangzott, mint a filmben, de semmi "zöld sugár, bumm, törmelék" nem volt. Utána Luke-ék egyszerűen nem találják a bolygót, csak törmeléket. Kicsit furcsa volt ez így, de végülis jó írói húzás volt, mert jelentőségteljesen volt vége a fejezetnek azzal, hogy a társalgással hagyták abba.
• Valaki tudja, mi az a dopplertorzítás? Jó, mivel a Google előtt ülök, ez most költői kérdés volt, olvasás közben viszont nem. Mindenesetre a könyv jelentős része olyan volt, mintha a Nagy Hadronütköztető műszaki leírását olvastam volna. :D Arról nem is beszélve, hogy az utolsó 50(!) oldal vagyis a könyv ötöde csak a támadásról szólt. Először még izgi volt, de a harmincadik "Vörös kettes, itt Vörös Vezér" így leírva már nem tud végig olyan érdekfeszítő lenni. Viszont! A Halálcsillagról (amit mellesleg úgy emlékszem, egyszer sem neveznek Halálcsillagnak, csak a könyv hátsó borítóján) nagyon jó kis leírásokat adnak: mesterséges kráterek, hatalmas fémszínű mesterséges hegyek. A filmben a kerek bemélyedéstől eltekintve nagyjából síknak tűnik, mármint persze látszanak az árkok, nem teljesen sík, a könyv szerint viszont mesterséges domborzata is van. 

Nagyjából ennyit akartam megosztani a könyvvel kapcsolatban, jó volt kicsit mélyebben belemerülni ebbe a világba. Nem tudom, hogy folytatom-e a trilógia olvasását, ha igen, akkor szinte biztos, hogy angolul fogom.

Az olvasásban segítségemre volt Darth Dutyi, akiről ránézésre látszik, hogy sokáig dilemmázott a sötét és a világos oldal között, de mivel a világos részeit is folyton összemocskolja végül győzött a sötét oldal.

És vele van az erő.





A 2015-ös Reading Challenge kihívás résztvevőinek ajánlom a könyvet, mégpedig a következő kategóriákba:
27. Egy egy nap alatt elolvasható könyv (~250 oldal)
29. Egy könyv, amely olyan helyen játszódik, ahova mindig is szerettél volna eljutni (hehehe :D)
32. Egy trilógia (kezdete)
34. Egy könyv, amelyben szerelmi háromszög van (végül is...)
38. Egy könyv, ami megríkatott (kinek mi... :D)
39. Egy könyv, amiben mágia/varázslás van (nem?)
41. Egy könyv egy olyan szerzőtől, akitől még nem olvastál semmit (Lucas azért nem bestseller író, na.)
44. Egy idegen nyelvből fordított könyv (khm...)

A társasjáték-kedvelőknek pedig ajánlom a Star Wars TCG kártyajátékot, nem nehéz megtanulni, gyors, pörgős és szórakoztató és nem tudok nyerni benne.