Olvasom, tehát vagyok.

2017. február 24., péntek

Eredendő bűnösök - sorozatértékelés


A BDSM irodalom nagyon vitatott téma manapság, és általában mindenki "szürkézni" kezd, amikor szóba kerül, de kevesen veszik a fáradságot, hogy a hype-olt műveken kívül akár csak fülszövegolvasás szinten körülnézzenek, mielőtt a műfajt "betegnek" vagy éppen "nőellenesnek" titulálják. Nekem sem célom most bemutatni a műfaj rejtettebb, ám színvonalasabbik oldalát, ez a blogbejegyzés inkább csak egy elmaradás pótlása, ugyanis amikor végeztem Tiffany Reisz Eredendő bűnösök című nyolcrészes sorozatával, a molyos értékelés mellett nem szenteltem blogposztot neki. Írok egy kicsit Tiffanyról, majd a három főszereplőre térek ki, hogy mit gondolok róluk, és az én értelmezésemben mik/kik is ők. Szándékosan nem írom le Nora, Kingsley és főleg Søren foglalkozását, hogy aki esetleg még nem olvasta, ne ez alapján ítéljen .









Íme a bejegyzés:

„God creates out of nothing. Wonderful you say. 
Yes, to be sure, but he does what is still more wonderful: 
he makes saints out of sinners.”

Tiffany Reisz a The Queen (még csak eredeti nyelven jelent meg) című kötetével tette fel a The Original Sinners (Eredendő bűnösök) sorozat i betűjére a pontot, és miután végeztem a sorozattal, muszáj voltam egy összefoglalót írni a legfontosabb benyomásaimról és érzéseimről, melyeket megkésve bár, de szeretnék a blogomon is közzétenni.

Tiffany:
Ez a sorozat egy olyan felejthetetlen mestermunka, hogy amíg élek, nem fogok (és nem is akarok) szabadulni tőle. Fiktív szereplőkkel, fiktív módon mutatott be egy olyan valóságos dolgot, ami 7 milliárd emberből 7 milliárdban megvan: ösztön vagy tudatos viselkedés, szunnyad vagy ordít, elnyomod vagy a világ orra alá dörgölöd, nem számít. Benned van, mert ember vagy. Egy önismereti könyv nem mutatott meg magamról annyit, mint amennyit az Eredendő bűnösök sorozat. A vallásos neveltetésem ellenére azt kell hogy írjam, hogy többet megtanított az alázatról, a szerénységről, hitről, a lelki nagyságról és a szeretetről, mint sok év hittana és miséi.




Eleanor:
„You're only punishing yourself.” "And yet it's you who is begging."

Nora karaktere a sorozat legvégére állt össze, ezért aki az első néhány kötet után leribancozta, semmit nem ért belőle (és valószínűleg saját szexualitásából sem, de igyekszem nem ítélkezni). Soha nem mondtam, és nem is fogom mondani, hogy bárkinek is olyannak kell lennie, mint Norának, vagy morális leckét osztogatok arról, hogy egy skálán mennyire helyes/helytelen Nora életvitele, mert nem erről van szó. Nora a női vágy szimbóluma, és Tiffany végigvezet minket a női vágy egész skáláján. A 15 évesen a külsejével lázadó, felnőttnek tűnni akaró fruskán át a 20 éves koráig szűz, de szexuálisan nagyon is érett és vágyakozó lányon át a magát megadó, szubmisszív kapcsolatot élvező, de a vanília szexszel is megpróbálkozó és biszexuális fiatal nőn át a domina hajlamú, férfiakat térdre kényszerítő magabiztos öntudatos nőig mindent láttunk. A végtelenül szerelmes nőtől a testi és lelki poligámiáig mindent láttunk.
Nora minden nő.
És Tiffany zsenialitását, történetvezetését és karakterfejlesztését dicséri az, hogy minden nőt egybefogva hitelesen ábrázolta Eleanort.

Kingsley:
„What's your poison?” the bartender asked, and Kingsley answered, “Blonds.”

Szerintem Kingsley testesíti meg férfiban azt, amit Nora nőben, a különbség pedig Kingsley mazochizmusában rejlik. Kingsley is Tiffany-hez méltó összetett személyiség. Végigkövetve a sorsát és a lelki világát, Kingsley-t is csak imádni lehet, mert kemény, de őszinte, kegyetlen, de sebezhető és ahol kell, gyengéd, odaadó és önzetlen. Ő az a fajta személyiség, akinek mindenki elfér a szívében, és ölni is képes értük. Kinsgley szemléltette nekem legjobban, hogy lehet egy ember annyira összetett, hogy egyszerűen nem való neki a monogámia, mert nem tudom elképzelni, hogy Juliette, Nora vagy Søren közül bármelyiküket is tudná nélkülözni az életéből. Tiffany elképesztően jól tud toleranciát „tanítani”. Kinget képtelenség NEM elfogadni olyannak, amilyen. Felejthetetlen karakter.






Søren:
“If it had been fire, I would have walked through fire,” she whispered.
“If it had been fire, I would have carried you through it.”

Søren karakterével Tiffany egy csodát hozott létre: egy tökéletlen múlttal, tökéletlen jelennel és tökéletlen jövővel rendelkező emberből a világ legtökéletesebb férfiját kovácsolta össze… hitelesen. Akárkit is képzelünk el Sørennek, soha senki nem lesz hozzáfogható, senki nem lesz annyira valós fiktív személy, hogy szinte érzed a jelenlétét olvasáskor. Søren karaktere teljesen összezavarja az érzékeket, amikor róla olvasol, egyszerre érzed hogy nagyobb lesz a szíved, egyszerre fáj minden, de közben ő biztosítja a balzsamot a sebre, amit feltép benned. Testet-lelket próbára tesz az ellentmondás, ami őt övezi.
Régóta olvasok, és szinte minden műfajból olvastam már életem során, de az, hogy a sok száz éves irodalommal rendelkező világban a 21. században valaki ennyire eredeti, ennyire markáns, ennyire larger than life karaktert tud megalkotni, akinek a hibái, a bűnei, az erényessége, a szadizmusa, a szerelme és az alázata egyformán a szívedbe tud markolni, és soha többé el nem ereszti, amíg élsz…

…ez az Eredendő bűnösök.



Polcom az angol nyelvű könyvekhez -- magyar értékelésekkel az egyes linkeken.

A sorozat magyarul megjelent kötetei:
A szirén
Az angyal
A herceg
Az úrnő
A szent

2 megjegyzés: